Negyven esztendő hosszú idő. Ha valaki ez alatt aktív tudományos életet él, tudományos eredményeit közzé teszi szakmai lapokban, és ezen írásokba véleményét is rendre elrejti, akkor visszatekintve pályájára van miből válogatnia. Ha ezek a vélemények szembe mennek az általánosan elfogadott nézetekkel, az elvárásokkal, akkor tanulsággal is szolgálhatnak: kit igazolt az idő? A konformizmust, vagy annak elutasítását? Az ebben a kötetben összegyűjtött írások, riportok, tudományos művek egy tanszékvezetőként visszavonuló szakember gondolatait fűzik egybe hivatástudatról, az egészségügy felelősségéről, tudományos erkölcsről.
Arról, hogy lehet-e szembeállítani az alapkutatást a mindenkit szolgáló alkalmazott tudománnyal? Arról, hogy kapni akar-e vagy adni másoknak tudása révén az igazi tudós? Hogy a felelős megszólaló gondot fordít-e arra, hogy szavait ne csak a szakmai közönség értse meg? Hogy a kórházi fertőzésekre és az antibiotikumokra vonatkozó szegényes ismeretek tágítása halaszthatatlan feladat. Hogy a közoktatás és a felsőoktatás egységesen hasznosítható ismereteket kell továbbítson.
„Egy beteg pedig, ha orvoshoz fordul vagy kórházba kerül, egészséges akar lenni, nem pedig közlemény vagy oktatási tananyag.”
„Egy oltásmegtagadó egy közösségben olyan, mint egy terrorista kiképző központ: a testébe bekerülő kevéssé virulens kórokozót hipervirulens formára fejlesztve bocsájtja ki.”
„Egy baktérium egyetlen nap alatt közel annyi időt perget le, mint a Krisztus utáni emberi történelem. Tízezer nemzedékkel ezelőtt, 200 ezer éve jelent meg a neandervölgyi ősember. Ugyanennyi generáció megjelenésére a coli baktériumnak pusztán 138 nap, kevesebb mint 5 hónap elegendő! Látjuk, mekkorát változott a Homo sapiens a Neander-völgytől mostanáig. Ez a változékonyság a mi időnkkel mérve sokkal viharosabb a baktériumok életében.”
